A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének
ünnepe. A kerék jelentésű Yule - a fény visszatérésének örömnapja -
szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Az ősi kaldeusoknál
a yule szó "kisded"-et, "kisgyermek"-et jelentett.
Az új mindig a régi helyébe lép, az élet folyton megújuló ciklusa vég
nélkül folytatódik.
A legtöbb hagyomány szerint a Nap képviseli az istenség Férfi-aspektusát,
és halála, újjászületése a Téli Napforduló idején a régi napév halálát
és az új születését jelenti. Ez az örök harc számtalan hagyományban
megjelenik, különböző jelképes formákban: a Tölgykirály (a Növekvő Év
istene vagy az Isteni Gyermek) Yule idején meghódítja a Magyalkirályt
(a Fogyó Év istene vagy a Sötétség Ura). Litha, vagy a Nyári Napforduló
idején a Magyalkirály győz.
Midwinter a Midsummer ellenpontja a sötétség, homály, titkok győzelme,
uralma. Midsummer idején a Napisten, Sunna teljes erejében tündököl,
és minden titokra rávilágít, semmi sem marad rejtve fénye elől. A hosszú
sötét téli éjszakákon azonban mindent elrejt a jég, a hó. Sötét és titkos
helyükön várják újjászületésük idejét, a téli napforduló éjszakáját.
Ezen az éjszakán, az "Anya Éjszakáján" kezdődik az északi
népeknél a Yuletide, ami Tizenkét Éjszakán át tart (dec. 20. - december
31.) és e Tizenkét Éjjel reprezentálja az óév elmúlását, valamint az
új esztendőt tápláló folyamatot.

Yule
ünnepén a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal
díszítették azt. Az asztalra aranygyertyákat, szegfűszeggel megszurkált
gyümölcsökkel teli kosarat helyeztek, illatos növényeket párologtattak,
karácsonyi növényeket tartottak (pl. karácsonyi kaktusz). Fontos Yule
szimbólum a Yule-tuskó, valamint a Yule-fa. Utóbbi egy örökzöld, lehetőleg
élő, az udvaron található fa volt, amelyet együtt díszített a család.
Minden egyes dísznél mondtak egy jókívánságot. A díszek napszimbólumok
voltak: csillogó piros vagy arany gömbök, napfigurák, szarvas, sas,
búzakalász, csillagok, mindenféle fényforrások, hold, kisded, születési
szimbólumok. A díszítést követően megajándékozták egymást és a fagyöngy
alatt csókot váltottak. Az ünnep után örömtűzben elégették a fát, de
egy darabját megőrizték egy évig, hogy majd az akkori Yule-tuskóval
égessék el.
A Yule-tuskó hagyományosan kőris, tiszafa vagy nyírfa tuskója. Tüze
az örök, elpusztíthatatlan fény szimbóluma. A hagyomány szerint a gazda
saját földjéről kellett származnia, vagy lehetett kapott ajándék, ám
venni sohasem volt szabad. A Tizenkét Éjszaka mindegyikén tizenkét órán
keresztül égették a kandallóban, vagy első éjjel égették, a többi napon
és éjszakán át hagyták parázslani. Feldíszítették, akárcsak a karácsonyfát:
örökzöld ágakkal, magyallal beborították. Meglocsolhatták sörrel, almaborral.
Mindig eltettek egy darab tuskót, hogy a következő évben azzal gyújtsák
meg az új Yule-tüzet, az örök, megszakíthatatlan körforgás értelmében.