
A kelta és angolszász mitológiában a nyári napforduló
napja Litha, a gabonaistennő ünnepe. Litha a bőséget, az érettséget,
az elevenséget és az örömöt jelképezi, ünnepe egyben a tűz, a megtisztulás,
az elevenség, a változás és a termékenység ünnepe is.
Lithához kapcsolódik az örömtűz fogalma is: fényt megtartó mágikus célú,
gyógyhatású tűzé. A természettel mágikus összhangban élő ember nyárközépi
tűzgyújtásával a Napot próbálta megsegíteni a sötétséggel vívott harcában.
A kereszténység uralomra jutása után a Nap megsegítésének motívuma fokozatosan
a háttérbe szorult, ennek ellenére a tűzünnep megőrizte mágikus karakterét.
Ez mindenekelőtt magának a tűznek volt köszönhető, amelyet a régi korok
emberei gyakorlati haszna mellett a világosság, a tisztaság, az egészség,
a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképének tekintettek.
A keresztények ezért Szent Iván éjszakáján Európa szerte a megtisztulással,
a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal
és a termékenységgel kapcsolatos mágikus praktikákat és jóslásokat gyakoroltak.
A tűz körül elfogyasztott cseresznye például a gyermekáldást segíti
elő, a tűzbe hulló üröm és kakukkfű betegségűző mágia, a termőföld körül
körbehordozott fáklya pedig a termés bőségét hivatott növelni.
A kelta babonák szerint ezen a napon megnyílnak a világok
közötti kapuk, és a tündérek, koboldok az emberek között járnak. A hagyomány
szerint a tűz körül röpködő szikrák, vagy az e napon látott lepkék mind-mind
tündérek.

A napforduló napján figyeljék meg, milyen színű lepkét pillantanak
meg először: ha fehéret, az év hátralevő részében fehér kenyeret ehetnek.
Ha nem, akkor barna kenyéren fognak élni. És ezúttal kivételesen nem
az egészséges életmódról van szó, hanem a régi néphitről, miszerint
a fehér kenyér az igazi jólét jelképe.