Beltane

Beltane ünnepét világszerte megünneplik. A kelta ünnep másik neve: Cetsamhain - az ünnep ellenpontjára, Samhain-ra utal. Egyéb elnevezései: May Day, Walpurgis-éj, Majális. A nap pogány eredetű szimbóluma a májusfa - egyes vidékeken jakabfa. A középkori egyházatyák ezt próbálták a keresztény jelképpel, a feszülettel behelyettesíteni, innen az egyik elnevezés, a Feszület napja.

A Beltane az ír "Bealtaine" vagy a skót "Bealtuinn" szó angolosított formája. Míg a tane szóról egyértelműen tudjuk, hogy tüzet jelent, a Bel szócska egyesek szerint Belenusra, a gael kelták pásztoristenére utal, mások szerint csak annyit tesz: "a csodálatos". Sőt eredhet a bil tene, azaz "szerencsés tűz" szókapcsolatból is, mivel ha valaki két Beltane-tűz közé ugrott, az az illetőre szerencsét és gazdagságot, jószágaira egészséget hozott.

Beltane eredetileg kelta vagy druida tűzfesztivál volt, amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére. Az ősidőkben juhokat áldoztak fel tűzben a termékenységért.
Amikor a druidák, majd a hagyomány későbbi követői a Május-nap estéjén Beltane-tüzet raktak a dombtetőn szerte a Brit-szigeteken, igazi varázslatot készítettek elő, a tűzgyújtással ugyanis a napfényt akarták a földre hozni. Skóciában minden házban kioltották a tüzet, a nagy tüzeket pedig a kilenc szent fa fájából három ember által háromszor kicsiholt szükségtűzről gyújtották meg. Ha a fa lángra kapott, a fény győzedelmeskedett az év sötét felén.
Azután az egész domboldal megelevenedett, amint az emberek fáklyákat gyújtottak az új lángokból, és a nap forgását imitálva a fejük fölött köröztek velük. Ha valaki hosszú útra készült vagy veszélyes vállalkozásba fogott, háromszor oda-vissza átugrotta a tüzet, hogy szerencsével járjon. Amikor a tűz kisebb lánggal égett, az eladósorban lévő lányok is átugrálták, hogy jó férjet kapjanak; a terhes nők a könnyű szülés reményében lépték át, még a gyerekeket is átvitték a parazsak felett. Amikor a tűz már majdnem kialudt, parazsat szórtak a földeken sarjadó termésre, hogy megóvják, és minden házba vittek belőle, hogy új tüzet gyújtsanak a tűzhelyben. Reggel azok, akik fennmaradtak, hogy megnézzék a napkeltét, állítólag azt látták, hogy a nap három kört leírt a láthatáron, mielőtt ereje teljében elindult első nyári útjára.

 

A tavaszi rítusok

A Beltane a termékenység és a féktelen mulatozás ünnepe volt, amikor éjjel öregek és fiatalok egyaránt a közeli zöld erdőben szerelmeskedtek. Reggel hatalmas, bimbózó galagonya (májusfa) ágakkal és tavaszi virágokkal megrakva visszatértek a faluba, ezekkel feldíszítették magukat és otthonaikat. A hazaúton minden háznál hagytak egy kis virágot, és az otthon található legjobb étkekből, italokból lakmároztak. Minden falu májusfát állított - általában nyír- vagy kőrisfából -, és megkezdődött a táncos mulatozás.

Az ünnep szimbóluma a májusfa. Főleg legények állították a kiszemelt leányoknak. Sikeresebb leányzók udvarában több fát is állítottak. Akinek az udvarában egyetlen májusfa se került, az elhagyatottnak, árvának érezhette magát. Az egyes fafajtáknak is megvolt a sajátos jelentése. Színes kendőkkel, szalagokkal díszítették föl, körbetáncolták. A Beltane fesztiválokon az írek még az 1950-es években is őriztek egy szokást. A fiatalok az egyik faluból áttáncoltak a legközelebbi faluba, miközben az öregek figyelték őket és a végén kiválasztották a legszebben táncoló és a leggyorsabban célba érő párt. Úgy tartották, akik megnyerik ezt a versengést, egy éven belül összeházasodnak. Máshol enni-és innivalókkal díszítették a májusfát és a legényeknek kellett ezeket lehozni.

A vigasságokat a Májuskirálynő vezényelte le párjával, a Királlyal, aki lehetett a Jack-in-the-Green, vagy a Zöld Ember, (erdőisten ill. a természetet megtestesítő mitikus személy). A méltóságokat egy virágokkal borított kocsin körbehordozták a faluban, az isteni pár egysége a Föld és a Nap közötti szent frigyet jelképezte. A leányok megmosakodtak a Beltane-hajnali harmatban, hogy szépek és fiatalok maradjanak.
Az egyik legszebb szokás: a falu vagy város fiataljai kimentek a mezőre, erdőbe április 30-án éjfélkor, virágokat szedtek, azt hazavitték és azzal ékesítették magukat, otthonaikat. Minden egyes háznál megálltak, lakomáztak, ettek-ittak, jól érezték magukat.
Az ünnep hagyományos színei: a piros és a fehér, valamint a zöld lombok. A ház védelmére virágszirmokat hintettek szét, majd összesöpörték egy sarokba, és a ház köré hordták.

 

Hogyan ünnepelhetjük ma a Beltane-t?

Keljünk fel hajnalban, és mosakodjunk meg harmattal: a harmattal mosdó asszony megszépül; a férfi, aki a kezét mossa vele, ügyes halász lesz.
Vízközelben élők tavaszi virágokból font koszorút vagy csokrot dobjanak a vízre, ezzel tisztelegve a vízi szellemek előtt.

Készítsünk májuskosarat: töltsük meg virágokkal és jókívánságokkal, majd adjuk oda valakinek, aki törődésre vágyik, mint például egy bezártságra ítélt vagy öreg barát.
A Beltane az egyik "szellem-éj" a három közül, amikor a tündérek előbújnak. Ha szürkületkor berkenyeágból gyűrűt formálunk, azon át megláthatjuk őket.
Kívánjunk valamit, miközben átugrunk egy tábortűz vagy akár egy gyertya felett - előtte azonban jól fogjuk össze a szoknyánkat!
Készítsünk májusi tálat - bólét vagy puncsot, amelybe szagos mügét vagy bármilyen illatos bimbót áztattunk - és igyuk meg azzal, akit szeretünk.